Úgy vettem észre, hogy az ember első 20-25 éve arról szól, hogy mindenféle állagú és vastagságú szar ömlik rá a lelkére, majd az utána következő 10-15 évben ezt apránként megpróbálja onnan valahogy eltávolítani, míg az egykori szarrétegekre már csak a halvány bűz emlékeztet. Az önismereti csoportokban általában azt tanítják, hogy egyes szám első személyben beszéljünk, és ne mondjunk olyanokat, hogy „az ember” ezt meg azt csinálja, mert az a felelősség áthárítása. Én mégis megengedtem magamnak ezt a fordulatot, egyrészt mert azt írok a blogomon amit írok, másrészt mert tényleg ezt látom nagyon sok emberen.
Ugyanakkor több értelmét látom, ha magamról írok, az írást nem véletlenül tartják terápiának, valószínűsíthetően ezért is érzem mostanában egyre erősebben azt, hogy írnom kell.
Csak hát miről. És hogyan. Most vettem igazán észre, hogy ezt a mostani írást csak a bevezetőig raktam össze fejben, és csak azt érzem, hogy valamiről írnom kéne, de az kicsit homályos, hogy miről. (Egyébként ez jellemző rám, valaminek megtetszik a dallama, hangulata, el is kezdem, aztán megtorpanok).
Talán nézzük a vágyat és az érzéseket.
Azt vettem észre, hogy nem tudom mindig tisztán megmondani, hogy mire vágyom. Nem mindig tudom, hogy „vágyhatom-e” az adott dologra. És az sem mindig világos a számomra, hogy egy adott vágy miből fakad. Ez jelenleg az egyik legnagyobb kérdés a számomra: megmagyarázható-e a vágy? Milyen vágyak vannak? Csak az a jó vágy, ami szeretetből fakad?
Az, aki gyerekkorában gyakran éhezett és nagyon szegény körülmények között nevelkedett, az elképzelhető, hogy felnőttkorára elkezd kompenzálni és mindenkinek meg akarja mutatni, hogy neki már jól megy. Ez számomra furcsa, nem tűnik tiszta vágynak. Az agyammal nem akarom megítélni ezt a vágyat (mármint azt, hogy valaki mutogathassa, amije van), mégis van egy olyan érzésem, hogy az ilyen vágy nem...egészséges? természetes? tiszta? Az is kérdés számomra, hogy vannak-e velünk született vágyak. Mi a különbség a vágy és az igény között? A vágy az mindig az akaratról szól? A vágy az mindig az ego kiszolgálásáról szól?
Akárhogy is van, nekem bajom van a saját vágyaim megélésével, illetve elfogadásával. Bizonyos vágyaimat – ha nincsenek összhangba azzal a képpel, ami magamról kialakítottam , akkor szégyellem őket. Ebben sokat fejlődtem az elmúlt időben amúgy, de még sokat kell ezen dolgoznom. A többiről bővebben egy következő bejegyzésben fogok írni, ami most azt is jelenti, hogy az érzésekről most nem írok.
