érzem jól magam, Sem lelkileg, sem fizikailag. Fizikailag főleg a gyomorgörcs az, ami leginkább meghatározza a mindennapjaimat.
Lelkileg pedig valami folyamatos sikertelenség, beteljesületlenség, ami az előző kiváltó oka.
Mostanában az egyik legnagyobb célom az, hogy kíméletlenül őszinte legyek magammal. Ugyanakkor nehéz olyan dolgokra tiszta szívvel vágyni, amelyek nagyon sokáig nem teljesültek be.
Az eddigi életem jelentős részét egyfajta lázas vágyakozással töltöttem. Nők, akiket úgy éreztem sohasem kaphatok meg, vagy ha mégis megkaptam őket, a vágybuborék kipukkadt. Sokáig az elérhetetlenbe voltam szerelmes...ez még mindig így van, csak már rögeszmének hívom. Érdekes volt, amikor Feldmár arról beszélt, hogy a vágy és a szeretet két különböző dolog. De hogy ennyire, azt nem gondoltam volna, Kicsit olyan, mintha képtelen lennék olyan nőt találni, akiben a kettő megvan, pontosabban, aki iránt mind a kettőt megélhetem.
Nem tudom miért van az életemben az, hogy ez a kettő így különválik...de azt hiszem mindig is így volt. A beteljesülés előtt persze sokszor...na jó nem, nem sokszor, de előfordult már, hogy mielőtt beteljesült volna egy szerelem, mindkettő megvolt. Aztán valamelyiknek mennie kellett, vagy a vágynak, vagy a szeretetnek, vagy mindkettőnek.
Itt most nem arról beszélek, hogy évek alatt megszelídült a vágy. Hanem rögtön az elején,
Úgy érzem, ennek a végére kell járnom. Mindenképpen szeretném megélni, amikor olyannal vagyok együtt, akit hihetetlenül vonzónak találok, illetve aki az "ideálom" .
Igen, van ideálom, azzal együtt, hogy minden nőben más fog meg. De van, és most már kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy ebből mi lenne. Nem is párkapcsolati szinten, de nem is csak szexuálisan. Kíváncsi vagyok, hogy mi történne a lelkemmel.
Igen, ebben az is benne van, hogy hiányzik a hódítás. Az érintés és az érzékiség. Persze a szex is, az a szex, amikor annyira kívánok valakit, hogy olyan, mintha áramot vezettek volna a testembe. Ezt szeretném megélni. A fizikai "igényen" túlmenően főleg lelki okai vannak ennek. Azt szeretném tudni, hogy mit éreznék. Beteljesülést? Kielégülést? Ürességet? Azt, hogy folytatni akarom? Persze sok múlik a nő személyiségén is. Nem tudok ugyanis elvonatkoztatni attól, hogy milyen a nő személye. Ez fura, és rám elég jellemzően szélsőséges.
Le tudok ugyanis feküdni egy kurvával (legalábbis jó pár évvel ezelőtt le tudtam), illetve a diszkóban/romkocsmában stb. is össze tudok úgy ismerkedni valakivel, hogy csak szexuálisan kívánom és esetleg utána le is fekszünk (legalábbis régen ezt is tudtam), de ha már arról van szó, hogy randi, többszöri találka, akkor két tragikus dolog történhet:
1. beleszeretek
2. elmegy a kedvem az egésztől.
Persze ez csak elmélet egyelőre, mert barátnőm van, és nem randizgatok senkivel, nem is ismerkedem.
Ugyanakkor a második esetet ha nézzük:
Ez volt régen az egyik fő problémám; akármilyen csinos volt egy lány, ha 1-2 beszélgetésen túl is unalmasnak éreztem, képtelen voltam megjátszani magam. Gyakran amúgy is csak én kérdezgettem őket, látszólag teljesen érdektelenek voltak, kicsit dühös is vagyok, ha erre gondolok. Viszont ez azt is jelentette, hogy nekem teljesen elment az egésztől a kedvem. Nem volt kedvem egy olyan nőt szórakoztatni randikon keresztül, aki látszólag leszarja a fejem, közben pénzt és időt baszok el rá úgy, hogy vagy lefekszünk egymással vagy nem. Úgy éreztem, hogy magamat alázom meg, ha megjátszom magam csak azért, hogy megdughassam, miközben belül megalázónak érzem a közönyét és azt, hogy emberileg semmi közünk egymáshoz. Nem örök szerelmet kerestem bennük, csak egy minimális emberi kapcsolatot, hogy jól érezzük magunkat egymással.
Persze lehet, hogy:
gyorsan döntöttem/ítéltem
lehettem volna türelmesebb
nem mertem magamat adni, volt bennem valami gát - ezzel az utóbbival kapcsolatban:
egyrészt ez így azt hiszem nem igaz, vagy legalábbis nem annyira drasztikusan, ugyanakkor nekem nehéz úgy magamat adnom, ha azt érzem, hogy a másikban nincs érdeklődés.
Vannak férfiak, akik ezt leszarják, sőt ezt az egészet leszarják, amiket itt írogattam, de én ilyen vagyok,
és ide most azt írom, hogy sajnos, pedig ennek (is) köszönhetően azt hiszem sokkal gazdagabban tudok megélni lelki folyamatokat. Szóval ez jó is meg rossz is. De most éppen - különösen így visszatekintve - a kevésbé jó oldalát élem át.
Miközben ezeket a sorokat írtam, érdekes módon párhuzamosan elkezdett bennem kibontakozni egy gondolat, nevezzük kételynek. Pont azon gondolkodtam, hogyha egyszer olvasná valaki a blogomat, (ahogyan most azt hiszem nem olvassa senki, ugyanakkor ez különösképpen felszabadító jellegű is), akkor vajon mennyire tartaná férfiatlannak az itt leírtakat. Igen, bevallom egy kicsit ezen is pörögtem.
(...)
Most visszaolvasva vállalhatónak érzem ezt az írást. Ami azt hiszem a terápiámnak is köszönhető. Nem is feltétlenül az, hogy el tudom fogadni, hanem az, hogy úgy tudom megfogalmazni, hogy az vállalható legyen a számomra.
Amikor meglátok egy nőt, aki tetszik, akkor rengeteg dolog játszódik le bennem. Egyrészt elképzelem, hogy milyen lenne fizikailag együtt lenni, érdekes módon azonban ez sokszor nem elsősorban szexuális jellegű, inkább valami lelki-érzéki jellege van ezeknek a fantáziáknak. Ugyanakkor nem kielégítő ez a fantázia. Ahogy ezt írom, most döbbenek rá, hogy nem jó ezekre az együttlétekre gondolni. Inkább olyan, mint amikor a drogos belövi az adagját, de már nem azért, hogy jó legyen, hanem azért, hogy ne fájjon.
Nincs benne semmi szép. Izgató viszont igen. Az előző bekezdés után egy lányra gondoltam, akit ma ismertem meg, és akit hihetetlenül vonzónak tartok. 17 éves, azt hiszem. Egy kicsit szégyellem, hogy tetszik, mert fiatal, ugyanakkor elképesztően jó alakja van, szép arca. Ha az ideálomat vesszük, akkor egy kicsit magas, én az egy fokkal alacsonyabb lányokat szeretem. Szerintem ő olyan 175 cm fölött lehet, de majd legközelebb jobban megnézem. Szóval ahogy rá gondoltam, éreztem, ahogyan a vágy elönti az ereimet. Ebben az érzésben semmi szeretet nincs. Igaza volt Feldmárnak. Ez nem szeretet. Iszonyatosan szeretném, ha ez a vágy megvalósulna. Amit érzek, az az, hogy valamilyen fizikai, lelki igényt szeretnék kielégíteni. Mindenképpen valamilyen szükséglet kielégítésének a vágyát érzem. Tényleg olyan, mint egy drog. Mintha elvonási tüneteim lennének. És valahogy azt érzem, hogy ez nem elsősorban a szexről szól. Valamit ki akarok elégíteni, ami a lelkemben van. Valamilyen űrt betölteni. Valamilyen furcsa, mardosó éhséget csillapítani.
